Titkó Ildikó
Képzőművész, művésztanár
Munkáimat régóta jellemzi egy szándék, a “határok” feloldására - mind műfaji, mind a használt technikákat illetően. Figuratív műveket alkotok de közben az absztrakció szintjeivel kísérletezem – legyen szó akár a színekről, vagy a formákról. Utóbbi képeim például technikailag festmények, de képi megformálásukban a grafikai nyomat jellegzetességeit hordozzák. Leglátványosabb formában azáltal, hogy mint a nyomatoknál a papír, a festetlen vászonfelületek a kompozíció szerves részeit alkotják. A határok feloldása -kedvenc témám- az “ember” ábrázolásában is megmutatkozik, mégpedig az egyén és a sokaság viszonyában. A felszíni különbözőség és a mélyebb szinten felismerhető közös vonások, sőt bizonyos egyformaság szembeállításában. Lenyűgöz a karakterek, testformák, arcok és a mozdulatok változatossága – meg az abban felsejlő személyiségek sokfélesége. Képeimben szenvedélyesen vizsgálom, hogyan formálódnak az individuumok csoportokká, hogyan oldódnak fel a személyes szándékok a különféle kollektív dinamikákban vagy egy-egy festett tér, kompozíció sajátosságai által -majd végül hogyan rendeződnek harmonikus egységbe, ritmikus mintázatba. Kompozícióim kísérletek, játékok, amelyek az emberi történetek és viszonyulások végtelen variációit kívánják képileg megragadni. A foltok, vonalak és színek ezen történéseknek rendelődnek alá, hogy aztán a saját törvényszerűségeik és az én belső kívánságaim szerint rendeződjenek össze. Munkáimmal örömöt szeretnék okozni. Nem ijesztegetni, nem súlyos tanulságokat közölni, vagy önmagáért való érzeteket kelteni. Szeretném ha olyan lenne egy kép, mint ahogyan egy szép tánc elbűvöli a közönséget, miközben ösztönösen keresi a mélyebb jelentés és az azonosulás rétegeit is. Ha valaki azt mondja, rátalált magára vagy ismerőseire egy képemen, akkor “győztem”.
