fesztivál, emberek, embertömeg, tánc, életöröm, zene, koncert
Megjegyzések:
Díjnyertes kép. 2023-ban festettem egy alkotótáborban, Schwabmünchenben. 2025-ben elnyerte a Thomas-Dachser-Gedenkpreis-t a "74. Kunstausstellung im Rahmen der Allgäuer Festwoche" keretében. Nagy büszkeség. Úgy éltem meg, mint kilépés a láthatatlan bevándorló művész státuszából és befogadás a város és a térség művészeti szcénájába. A kép, azaz a négy összefüggő kép (nagyobb négyzetes képpé össze is illeszthető, de külön is érvényes), képsorozat, amely egy részről be is illeszkedik, már részről ki is lóg a képeim sorából. Mikor elkészültem vele ambivalens volt vele a viszonyom: hol nagyon tetszett, hol nem voltam vele elégedett. S mivel nem kaptam megerősítő visszajelzéseket az alkotótáborban, gyakorlatilag félretettem. Egészen 2025-ig a 74. Kunstaustellung-ig, amikor gondoltam letesztelem, beveszik e egyáltalán. Így hát nagy öröm volt, hogy meglátták benne az értéket és a különlegességét erényként ismerték el. Még nálam van. Azt hiszem nem mindenki számára könnyen emészthető, ezért még nem kelt el. Még várja "vájt szemű" új tulajdonosát. Saját fesztiválon készített fotóim adták a témát és a részletek alapját. Itt az embertömeg a háttérbe húzódik "másodlagos" és arctalan. Nem is teljesen homogén, mint a legtöbb régebbi tömeges képen. Az előtér veszi át a fő szerepet, ahol egy fiatal lány táncol. A fotón persze elmosódott, s én ezt festőien átértelmezve, de meghagytam mint egy absztrakció építettem bele a kompozícióba. A kép különlegessége, hogy a figura eltolódva jelenik meg ha az ember a négy részt összeilleszti. Ennek oka egyrészt az, hogy a négy részt mint külön is teljesérvényű kompozíció kívántam megalkotni, másrészt mert ezzel együtt és ettől függetlenül a mozgás dinamikáját is tudtam ezáltal erősíteni. Sőt, kicsit a forgás illúziója is megjeleni ezáltal. Érdekesség még, hogy pontosan emlékszem -csak ritkán marad meg a festés folyamatában egy egy momentum ennyire- a tépelődésre, hogy hogyan fessem meg a lányt. Végül nem bontottam fel úgy foltokra, ahogy szeretem a figuráimat, hanem "tisztán" hagytam, csak vonallal. Ez is egy olyan része ami akkor nemigazán tetszett -mert új volt nekem is ez a megoldás. Azt gondoltam- pontosan emlékszem rá: na jó, akkor ezt most egy időre így hagyom, s meglátom majd, hogy kíván e még valamit. Így tettem félre, s állítottam ki végül pár évvel később "befejezetlenül" befejezve. A tisztán hagyott vászonfelület -mint a grafikai nyomatoknál szokásos a nyomaton túl lógó papír rész- egyébként a mostani képeim tudatos sajátja. Egy sajtótájékoztatón beszélnem kellett a képről, s magamat is megleptem egy hirtelen ott támadt felismeréssel: a kép akár mint egy különös önarcképként is értelmezhető. Jó, talán belemagyarázás, hiszen az ihletet adó fotók készítése és kiválasztása során ez a megoldás tudatosan egyszer sem merült fel bennem. De aztán most mégis azt gondolom, hogy az a hirtelen felismerés ott a hallgatóság előtt, ahogy akkor ezt a megfejtést megláttam benne és ahogy később is beszéltem és gondolkodtam róla, talán valóban benne volt ez kezdettől fogva tudat alatt. Talán már akkor mikor úgy fotóztam a lányt, hogy irigykedtem felszabadultságára és a "szabadságára". Egyedül táncolt! Nem a színpad előtt, hanem egyes egyedül magának, a tömeg háta mögött.
Táncos
Titkó IldikóÉv: 2023
Méretek: 100x100cm
Technika: Akryl
Ár: n.a.
Fotós: saját fotó