Mohácsi András
Képzőművész
Szobrász vagyok, festek, rajzolok, követ faragok. A vizualitás birodalmában több útlevelet szereztem, de mégsem hiszek a műfajok közötti határokban; számomra minden munka a jelenlét megközelítése. Az évek során egyre közelebb kerülök az anyagokhoz és a felületekhez. Ahogy közelítek hozzájuk, úgy önmagamhoz is hamarabb elérek. A kövek erezete, a pigmentek szemcséi vagy a rajzaim sötét felhői nem csupán formák, hanem egy belső utazás nyomai. Az anyag számomra nem eszköz, hanem társ a megismerésben: a vele való párbeszéd során a világ és önmagam egyszerre válik valóságossá, érzékelhetővé. Munkáimban a csend, a formák lecsupaszítása és a jelenlét súlyának keresése vezet. Műveimben nem történeteket szeretnék elmondani, hanem olyan helyzeteket létrehozni, amelyekben a figyelem lelassulhat, és a dolgok visszanyerhetik saját idejüket. Ezek a helyzetek együtt egyetlen nagy regénnyé állnak össze: a pillanatok szerkezeti képévé. Egy életmű talán nem más, mint sok különálló tapasztalat lassú összeolvadása egy közös látképpé. Sejtem, hogy a művészet egyik lehetősége a jelenlét megélése: annak felismerése, hogy a tér, az anyag és az ember ugyanannak a létezésnek különböző megnyilvánulásai. A mű nem lezár egy gondolatot, hanem megnyit egy teret, ahol a világ és a szemlélő egy rövid időre közelebb kerülhet egymáshoz.